Hivatalosan a mai napon véget ér az olimpia. Sokan örülnek, sokan nem. De egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, ez is egy emlékezetes sportesemény marad. 20 érem komoly teljesítmény.
Ausztriának csak 4 jutott. Több olyan országot sikerült megelőzni most is, akik jobban élnek, tehetősebbek és lélekszámuk is nagyobb sok esetben. Vagyis több és jobb sportolójuk lehetne. A kérdés az, hogy miért nincs. Elég csak a szomszéd Ausztriát megnézni, nem kell elmenni Skandináviáig, hogy lássuk, a tömegsport fontosabb az élsportnál. Az ottani kormányoknak fontosabb az, hogy az emberek sokáig éljenek egészségesen, minthogy pár ezer versenysportolóba tömjék a pénzt, előjogokat biztosítsanak nekik, külön részt zárjanak le nekik az uszodában stb. Adódik ilyenkor a madáchi kérdés: milliók egy miatt? Vagy ezer milliárdok pár ezer ember miatt? Nem kell sokat számolni, hogy a magyar társadalom részéről ez nem éri meg.
Adódik akkor az a kérdés is, hogy ez miért fontos itt. Ennyire építeni kell a nemzeti öntudatot azzal, hogy dőljenek az érmek, és páran jól éljenek? Egy ezeregyszáz éves múltnál nem kell ilyen eszköz. Ennél profánabb az egyik ok. Sajnos a rendszerváltás óta egyik kormány sem volt igazán érdekelt abban, hogy több és jobb rekreációs lehetőséget biztosítson az embereknek. Bécsben a Duna-szigeten lehet találkozni 70 éves görkorisokkal. Itt, Debrecenben a vasárnapi sörfocikon 60 fölött alig látni már embert, ötvenest is alig. Az állami nyugdíjrendszer fenntartói nem érdekeltek abban, hogy hosszú ideig kapjanak az emberek nyugdíjat. Legyen három gyerekük, és távozzanak 60 évesen. Kész. A magánnyugdíj-rendszernek ezért is van létjogosultsága. A befizetők viszont látják a pénzüket, hosszabban élhetik életüket, és nincsenek kitéve kormányok kényének-kedvének, akik egy tollvonással kitolják a nyugdíjkorhatárt.
Lehetne ezeken a dolgokon változtatni. Vissza kell hozni alternatívának a magánnyugdíj-rendszert. Azt a pénzt, amit most versenysportba ölnek, tömegsportra lehetne fordítani. Sokkal több embernek javulna ettől az egészségi állapota, látnák a nagyszülők az unokákat felnőni, vagy akár a dédunokáikkal is találkozhatnának. A versenysportolók meg keressenek szponzorokat, cégeket, akik támogatják őket.
N.Nagy Sándor